A Corvinus Egyetemen végeztem Regionális- és Környezetgazdaságtan szakon 2012-ben. Diplomaszerzés után a Vidékfejlesztési (ma már Földművelésügyi) Minisztérium környezetügyért felelős államtitkárságán helyezkedtem el, ahol a mai napig dolgozom. Feladatköröm a környezetvédelmi szempontok érvényesítése a határon átnyúló együttműködési programok monitoring bizottságaiban, továbbá foglalkozom még többek közt erőforrás-hatékonysággal és a hulladékképződés megelőzésének témájával is.
A Földművelésügyi Minisztériumban dolgozol, korábban pedig egy környezetvédelmi civil szervezetnél szereztél tapasztalatokat. Mindkét placemented alatt egyetemi projekteken dolgoztál, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az Instituto de Economía Internacional-Universidad de Valencia egy-egy feladatán.
Miről szóltak a placementjeid?
A hazai gyakorlatom alatt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem akkor induló Sérülékeny Erőforrások Központjának előkészítésében vettem részt. Feladatom az érintettek (stakeholderek) feltérképezése volt a módszertan kijelölésétől kezdve egészen a személyes interjúkig. A módszertant illetően például az ún. Q-módszerre esett a választásunk, mert ez teret ad a szubjektív véleményeknek, melyek egy újonnan induló szervezeti egységgel kapcsolatban meghatározóak lehetnek. Nagyon izgalmasnak és változatosnak találtam a feladatot, egyedül azt sajnáltam, hogy a gyakorlat rövid idejébe csupán az első interjúk elkészítése és feldolgozása fért bele. Azóta értesüléseim szerint a központ egy tanszéki egységgé „nőtte ki magát”.
Valenciában az egyetem közgazdaságtani kutatóintézetében szintén egy nagyon érdekes projektben vettem részt, melyben az élelmiszerláncok fenntarthatóságát kutattuk kiemelt tekintettel az élelmiszerpazarlásra és -veszteségre. Feladatom a kutatás megalapozása volt a szakirodalmi áttekintéssel, kutatási területek hiányosságának feltérképezésével, valamint javaslatot fogalmaztam meg a jövőbeli kutatási irányok tekintetében. A kutatás alapján készült kivonatot (abstract) beválasztották egy nemzetközi konferenciára (World Marketing Congress, 2016. július, Párizs).
Miben különbözik, és miben hasonlít egymásra szerinted a közigazgatás és az egyetemi közeg?
A szervezeti felépítés mindenképp hasonló. Mindkét intézmény erősen hierarchikus és bürokratikus. Azonban az egyetemen és a kutatóintézetben végzett munka jellegéből fakadóan ezek kevésbé ütköztek ki a gyakorlatom ideje alatt.
Míg a minisztériumban szerteágazó tudásra és gyakorlatra van szükségem, mindkét placementem alkalmával örömmel merültem el egy-egy témában mélyebben, sokkal fókuszáltabban, melyre a minisztériumi munka során ritkábban van lehetőség.
Terveztek valamilyen további együttműködést valamelyik fogadó intézményeddel?
Mindkét intézménnyel továbbra is kapcsolatban vagyok és levelezünk szakmai kérdésekben. Januártól megbíztak a minisztériumban az Európai Unió Körforgásos Gazdaság csomagjával kapcsolatban létrehozott egyik munkacsoport vezetésével, melyben – építve a PiP program során való együttműködésre – a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is képviselteti magát.
Mit tanultál, mit hozol haza a Minisztériumba a program után?
A fent említett szakmai kapcsolatokon és tapasztalatokon túl több Pioneerrel azóta is rendszeresen tartom a kapcsolatot, több szorosabb barátság is szövődött. Nagyon örülök, hogy lehetőségem volt megismerni Európa különböző régióiból olyan embereket, akik mind elkötelezettek a környezetvédelem iránt és ha más-más területen és szakértelemmel is, de igyekeznek tenni azért, hogy pozitív változások induljanak el.
Mit adott neked a program?
Meglátásom szerint fontos, hogy néha kiszakadjunk a megszokott munkakörnyezetből és tapasztalatokat gyűjtsünk azon kívül is, és ahogy erről a tréningeken is szó volt, kilépjünk a komfort zónánkból. Ez a mellett, hogy tágítja a látókörünket, feltölt és új lendületet ad ahhoz, amit már hosszabb ideje csinálunk. Hajlamos az ember a megszokott környezetében a „jól bevett” válaszokat adni és módszereket alkalmazni a felmerülő kérdésekre, feladatokra. Jó néha kilépni és új megvilágításba helyezni a megszokott helyzeteket azért, hogy valami új –esetleg kreatívabb – megoldáshoz jussunk és ez által mi magunk is fejlődhessünk. Nekem ezt adta a program, köszönöm a lehetőséget. J